Ukrán belülről know. Különleges, világító szobrot készítettek jégből Lettországban - képek

Az alternatívanélküliség politikája -- hogyan működik a hatalom Oroszországban Gleb Pavlovszkijjal Tatjana Zsurzsenko és Ivan Krastev beszélgetett 11 February Nem sokkal azelőtt a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen IWM vendége volt, ahol interjút adott az intézet Ukrán belülről know című folyóiratának, még nem tudva, hogy ez az utolsó interjú, amit a Kreml tanácsadójaként adhat.

Különleges, világító szobrot készítettek jégből Lettországban - képek

A beszélgetés során azt próbáltuk megtudakolni, hogyan működött a politikai hatalom az egykori Szovjetunióban, és hogy hogyan látja kívülről és egyben belülről az orosz politikát. Pavlovszkij ben született Odesszában.

Fiatal korában eszméihez vonzódott sok más nonkonformista értelmiségihez hasonlóan, akik hittek a kommunizmusban, de nem annak szovjet verziójában. A tárgyalás előtt hajlandó volt együttműködni a hatóságokkal, de a bíróság előtt visszavonta vallomását. Egyik szerkesztője volt a Huszadik század és a világ című befolyásos értelmiségi folyóiratnak, és azóta is szüntelenül publikál ukrán belülről know lapokban, amiket mindenki szeret, de senki sem vesz meg.

Pavlovszkij Jelcin újraválasztási kampánya idején, ban kezdett együttműködni a Kremllel, és ettől kezdve fontos szerepet játszott a Kreml politikai gépezetében. A hírek szerint ben Putyin választási kampányának egyik irányítója volt a háttérben, és ben az újraválasztási kampányában is részt vett.

Az orosz liberális közvélemény a putyini évtized egyik szimbólumának tekinti, mi azonban az interjúban nem Putyinról kérdeztük, hanem az alternatíva nélküli politika veszélyeiről. Mai szemmel hogyan értékeli a 30 évvel ezelőtti eseményeket? Mi az ellenzéki mozgalom intellektuális öröksége? Gleb Pavlovszkij: Az akkori tapasztalatok véleményem szerint mára a feledés homályába merültek.

Support Eurozine

Az es évek második felétől az as évek elejéig tartó időszak egy korszak végét jelentette, amelyet azonban soha nem írtak le politikai kategóriákkal, mivel nem állt rendelkezésre az ehhez szükséges politikai nyelvezet. A hazai eseményeket nem hoztuk összefüggésbe a ukrán belülről know történésekkel: a lengyel Szolidaritással, a Charta tel vagy az afganisztáni háborúval. Úgy gondoltuk, hogy minden fontos esemény Moszkvában történik vagy fog történni, itt dől el a világ jövője.

Az én nemzedékem és között vált éretté, ebben a két fontos évtizedben, ami a hruscsovi desztalinizációval kezdődött és a szovjet-amerikai enyhülés megszakadásával ért véget. Évről-évre szabadabbnak éreztük magunkat, újabb és újabb emberekkel találkoztunk, akik függetlenül és szabadon cselekedtek. Úgy éreztük, haladó korszakban élünk. A kezdeményezés időnként felülről jött egy Politikai Bizottsági határozat formájában, de többnyire alulról, a közhangulatból, a szamizdatból táplálkozott, ami virágkorát élte abban az időben.

Csehszlovákia megszállását odafent egyértelmű megtorpanás követte, ami tiltakozást váltott ki. Kezdtük úgy érezni, hogy a civil társadalom elpusztíthatatlan, és fejlődését már nem lehet megállítani.

Megnőtt a nyomás felülről, a hatóságok üldözni kezdték a polgárjogi aktivistákat, megszűnt az ellenzéki mozgalom utánpótlása, senki sem lépett a letartóztatott emberek helyébe. A barátaimmal azt fontolgattuk, hogy valamiféle kompromisszumot ajánlunk a hatóságoknak, de már késő svájci társkereső. Sokan nyugatra távoztak, másokat letartóztattak, és bár a legtöbben továbbra is szabadlábon voltak, az ellenzéki mozgalom mint hálózat megszűnt létezni.

Azok, akik folytatni akarták a küzdelmet, magukra voltak utalva, a szabadság szigetei összezsugorodtak és eltűntek. Visszajutottunk oda, ahol az es évek végén tartottunk, azzal a különbséggel, hogy már nem támaszkodhattunk az írók, tudósok és prominens liberálisok alkotta kulturális közegre, amely hosszú ideig összetartotta az ellenzéki mozgalmat és védelmet nyújtott neki.

TZ, IK: Mi változott meg ilyen drámai módon a es évek végére a as évekhez képest? GP: A döntő tényező az volt, hogy megnyílt a legális kivándorlás lehetősége. A barátaink jelentős része, köztük számos prominens értelmiségi élt ezzel, a többség Izraelbe távozott. Az itt maradók az eddiginél kiszolgáltatottabbakká váltak a hatóságokkal szemben, mert már nem voltak köztünk az olyan erkölcsi tekintélyek, mint Csukovszkij, Tvardovszkij vagy Szolzsenyicin.

TZ, IK: Mondhatjuk azt, hogy a rendszer etnicizálni akarta az ellenzéket azzal, hogy ukrán belülről know az Izraelbe és az Egyesült Államokba irányuló kivándorlást könnyítette meg?

Gyakran ismételt kérdések

GP: Egyértelműen. A lépés provokatív célzatú volt: etnikai, faji jellegűnek próbálta beállítani az ellenzéket.

Az, aki kivándorolt, nyilvánvalóan csakis zsidó lehetett, noha valójában természetesen nem csak zsidók távoztak az országból. TZ, IK: Gorbacsov ben jelent meg a színen.

Mi volt abban az időben a benyomása róla? GP: Ehhez vissza kell utalnom az első kérdésükre, amely az ellenzéki mozgalom örökségét firtatta. Az és között kiadott szamizdat folyóiratunk, a Poiszki sem segített megoldani a feladatot. A kudarc oka az volt, hogy hiányzott a megfelelő politikai nyelv, miután nem tudtunk egyetértésre jutni a háború utáni szovjet politikai gyakorlat értelmezésében.

Az ellenzék kedvenc ellensége és morális célpontja a as évek nemzedékének liberális apparatcsikja volt, akit reménytelen kollaboránsnak tekintettünk. Olyan embereknek tartottuk őket, akik saját fejükre hozták a bajt a mienknél sokkal kedvezőbb körülmények között. Megfelelő infrastruktúrával és lehetőségekkel rendelkeztek és mégis feladták. Hajlandók voltunk persze együttműködni velük és szükség esetén felhasználni a kapcsolataikat, de a múlt embereinek tekintettük őket.

Ezért volt annyira megdöbbentő számomra, hogy a as évek közepétől kezdtek ismét visszatérni a színre, a húsz évvel korábbi antisztálinista közhelyeket puffogtatva.

Gleb Pavlovszkijjal Tatjana Zsurzsenko és Ivan Krastev beszélgetett

A régi iskolához tartozó emberjogi ellenzékiek egyáltalán nem bíztak Gorbacsovban és kezdeményezéseiben. TZ, IK: Visszatekintve re, elképzelhetőnek tartották akkoriban, hogy a Szovjetunió túléli a kommunizmus összeomlását? GP: Ukrán belülről know, de elkövettük azt a hibát, hogy ezt a reményt a hatalomra ruháztuk. Az ország fennmaradásának biztosítása nem számított többé legitim célkitűzésnek. Egyszerűen fogalmazva a jelcini vagy a gorbacsovi projekt között választhattunk. Nem volt cenzúra, de arra sem volt lehetőség, hogy megvitassuk, mi legyen a követendő politika.

A politikailag legaktívabb csoportok továbbra is szovjet keretekben gondolkodtak, de nem folyt nyilvános vita ukrán belülről know, hogyan kellene átalakítani a Szovjetuniót. A kérdés megoldását Gorbacsovra, illetve Jelcinre bízták. Ugyanakkor a megfelelő pozícióban lévő emberek a helyzet adta lehetőségeket kihasználva igyekeztek rátenni a kezüket különböző állami vagyonelemekre. Az állami tulajdon osztogatása már korábban megkezdődött, de után vált jól láthatóvá. A központosított sajtóorgánumokkal kezdődött, aztán az iparvállalatok és privatizációs alapok következtek.

Gorbacsov figyelmét láthatóan teljesen elkerülte ez a folyamat, főként külpolitikai kérdésekre fókuszált.

TZ, IK: Mennyire voltak meghatározóak az as események? GP: Az Oroszország jövője szempontjából döntő játszma véleményem szerint és között zajlott. Ez bécsi magyar társkereső meg mindazt, ami az azt követő két évtizedben végbement, sőt talán arra is kihatással volt, ami századunk közepéig történik.

Abban az időben harcban álltam Jelcinnel, aki nemcsak a Szovjetunió, hanem mindenfajta ésszerű politika ukrán belülről know dolgozott.

Az volt a véleményem, hogy Gorbacsovnak esélyt kell adni a cselekvésre. Ez szerintem ideális helyzetet teremtett az orosz liberálisok számára, amit fent kellett volna tartanunk és ragaszkodnunk kellett volna Gorbacsovhoz.

Gyakran ismételt kérdések Mikor van a bejelentkezés és a kijelentkezés itt: Kamelot? A bejelentkezés kezdete:a kijelentkezés időszak vége: Korai bejelentkezést, illetve késői kijelentkezést kérhet a foglalás során, melyre a szabad kapacitás függvényében van lehetőség.

A szovjetrendszer által fenntartott kulturális infrastruktúra biztosította, hogy a hatalom többé-kevésbé tiszteletben tartsa a társadalom erkölcsi tekintélyét és az emberi méltóságot. Az azonban, hogy Jelcin ban tankokat vezényelt a parlament ellen, a szovjetrendszer széteséséhez, az elnöki hatalom megszilárdulásához, a közösségi és az egyéni integritás összeomlásához vezetett.

Amit kínálnak

Oroszország számára ezzel megszűnt a republikánus opció. Amíg az elnök és a parlament szemben állt egymással, addig esély volt arra, hogy biztosítsák a játékszabályok és a játékosok alkotmányos és intézményes védelmét.

GP: A komédiának bizonyult es puccskísérlet, majd Jelcin Gorbacsovval szembeni gúnyos megjegyzései után nem lehettek illúzióim. Azonnal megértettem, hogy a Szovjetuniónak vége, új korszak kezdődik, amelyben a hatalom az elnökök kezében van, akik az egyes köztársaságok urai lesznek. Ennek ellenére megdöbbentett, milyen leplezetlen nyíltsággal mutatták meg mindezt a Jelcin orosz, Kravcsuk ukrán és Suskevics belarusz államfő által végén kötött belovezsjai megállapodásban, amely kimondta, hogy a Szovjetunió megszűnt létezni és helyét a Független Államok Közössége veszi át.

A megegyezés nem arról szólt, hogy politikai megfontolásokból átalakítják a Szovjetuniót, hanem arról, hogy a három elnök a Szovjetunió egyes részeit a lakossággal együtt kihasítja a maga számára.

Elnöki beismerés: Trump fia az oroszokkal tárgyalt - Privátbankáfregattarizonapub.hu

TZ, IK: Ukrán belülről know volt-e, hogy a kommunisták győzzenek az os elnökválasztáson? GP: A demokraták és a kommunisták között konszenzus volt az állampolgárok életébe történő állami beavatkozás tekintetében. A külföldi utazás szabadsága, a gazdasági tevékenység szabadsága, a gyülekezési jog és a szabad választás része volt a liberális alapcsomagnak és ezt semmi sem veszélyeztette.

TZ, IK: Akkor mi volt a választóvonal?

GP: A Szovjetunióhoz és Jelcinhez való viszony. A baloldal és a jobboldal közötti szembenállás semmilyen szerepet nem játszott. Csak az számított, hogy Jelcin-párti vagy-e ukrán belülről know nem.

A közvélemény kezdetben nem volt Jelcin-párti, de mindig is hajlamos volt a hatalmon levőket támogatni, és erre alapoztunk a választás idején. Jelcin támogatottsága linkedin flört csak 5 százalékos volt, de akik utálták, azok is a hatalom utolsó támaszának tekintették.

TZ, IK: A nyugati vélekedés szerint a Jelcin-korszakban politikai verseny és demokrácia volt, még ha tökéletlen is.

Putyin azonban, miután hatalomra jutott, teljesen más modellt, tekintélyuralmi rendszert valósított meg. Ön belülről szemlélve miben látja a különbséget a két rendszer között? A putyini politika az első időkben főként abból állt, hogy a meglévő intézményi kereteken belül maradva gyakoroljanak nyomást a közvéleményre és egyidejűleg az elitre.

Miután ben Putyin földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az elnökválasztáson, minden rendelkezésre álló hatalmi eszközt mozgósítottak.

Az alternatíva nélküli elnök jelcini infrastruktúráját megőrizték többé-kevésbé ugyanazokkal a szereplőkkel, de a célok kiegészültek.

Az alternatívanélküliség politikája -- hogyan működik a hatalom Oroszországban | Eurozine

Jelcin például nem tudott mit kezdeni a szovjet hadigépezet örökségével, ezért a hadsereget többé-kevésbé az állami kereteken kívül tartotta, a szükséges forrásoktól megfosztva. A tábornokok elsikkasztották az állami pénzeket, a tisztek és a közkatonák pedig a szó szoros értelmében társkereső kérdések megválaszolására. Jelcin nem fizette, de nem is oszlatta fel ezeket, viszont megengedte, hogy úgy jussanak jövedelemhez, ahogy tudnak: üzleteléssel vagy bűnözők fedezésével.

Mit csinált Putyin? Visszavitte a hadsereget és az FSZB-t a hatalmi rendszer keretei közé, és megszabadult mindenkitől, aki ezzel ukrán belülről know értett egyet. TZ, IK: A utáni első években Putyin hiteles figurának számított, olyan politikai vezető volt, akivel szemben nem volt alternatíva.

Ha úgy dönt, hogy teljesen szabad választásokat tartanak ben, akkor is győzött volna. Miért kellett manipulálni a választást?