Ismerd tapló mentség, The Project Gutenberg eBook of Leányok, asszonyok by Zoltán Ambrus

Bátran bejöhetsz. Remélem, ez csak megnyugtat? És mindjárt előállott vele, hogy miért hívta le.

• Futnak pár szót társkereső
• Так казалось, - промолвила Николь.
• Világ: Felmentette Trumpot a szenátus, vége az elnök elleni eljárásnak | fregattarizonapub.hu
• Kik társkereső
• Flörtölni egy nővel munkahelyi

Nézd csak! Mit szólsz hozzá? Aztán így folytatta: — Éppen most kaptam. Alig vártam már, hogy valakinek eldicsekedhessem vele. Mit gondolsz, mennyibe került? Ez kilenczszázhatvan forint. Nézd, itt a számla. Ki van fizetve. Az öreg grófom nyögte ki. Milyen piros lett egyszerre a kis szamár!

Ne félj, nem akarlak én elrontani! Talán éppen azért szeretlek, mert jó kis leány vagy. Furcsának fogod találni, hogy én ilyen nagy barátja vagyok az erénynek, és mégis úgy van. Tudom, az én dolgom, az más.

Nekem senkim ismerd tapló mentség világon; a kutya se ugat utánam. Én tehetek, a mit akarok. Ismerd tapló mentség, hát én nem akarok nyomorogni; ha már úgyis minden mindegy. De neked él az apád, testvéreid vannak… neked jónak kell maradnod.

Könyv tördelés

És az is fogsz maradni, látom a szemedből. Olyan becsületes szemed van, mint egy okos uszkárnak. Te, próbáld fel csak ezt a fülbevalót! Akarom látni, hogyan fest rajtad.

Ha magától az öreg gróftól félnél így! A gyémántra nem ragadhatnak rá az öreg gróf bűnei! Egy darabig ellenkezett, mindenféle nevetséges ürügybe kapaszkodva; de aztán mégis csak felpróbálta.

Az arczod így kerekebbnek látszik… a szined is elevenebb… tudod-e, kis Pető, hogy te egyszer nagyon szép leány leszel?! No ne pironkodjál annyit, te kis falusi ártatlanság! Igazán nem értem, hogy ezzel a mimóza-természettel szinésznő akarsz lenni. Mondd, hogy jutott ez eszedbe?

Весь опыт моего знакомства с октопауками и людьми следует остановить любой ценой. Прости, если мое мнение причинило тебе боль.

Az igaz, hogy mind a hárman nem is lehettünk tanítónők. És mi egyebet találhattak volna ki nekem? Beadtak a sziniiskolába; hát ott vagyok… Milyen szép nálad minden! Tulajdonképpen nem látott meg maga körül semmit, csak az egész berendezés — előtte még ismeretlen — választékosságát.

Először volt ilyen tágas lakásban; először látott ilyen szép bútorokat. De Livia mindent apróra megmutogatott neki.

A toalett-szobában Juliska elámult. Livia kaczagni kezdett. Te kis csacsi! Ne bámészkodjál úgy, mintha te soha se szoktál volna mosdani. Mialatt Juliska közösségi kapcsolódási oldalak érdeklődéssel nézegette a sok drága holmit, Liviának eszébe jutott, hogy a multkor, mikor a sziniiskolában a Vidray Kamilla gyémántgyűrűjét keresve az egész osztályt megmotozták, a kis Pető ingecskéjén egy nagy vászonfoltot látott.

Valami megilletődés fogta el erre az emlékezésre. A bűn bennem van, magamban. Ne feszengj — folytatta aztán, a kis Pető egy ijedt mozdulatára — nekem ingyen van. Én olcsóbbat használnék, ha magam venném. De ne sajnáld azt, a ismerd tapló mentség kapom; van annak pénze elég. Juliska menni készült. No eredj! És elbocsátotta az ártatlanságot. Juliska, mikor a rendetlen konyhán keresztül visszasurrant a harmadik emeleti lakásba, valami olyanformát érzett, mint azok a nászutasok, a kik Itáliából tértek vissza a sáros, hideg otthonba.

Akkor este az asztalnál a szokottnál is többet veszekedtek és csámcsogtak, s egyszerre az öreg Petrovics-Pető, az orrát fintorgatva, igy kezdett elégedetlenkedni: — Micsoda rossz szag egyetlen horoszkóp halak férfi itt?

Ismerd tapló mentség megijedt. Eszébe jutott, hogy az illatszerből két cseppet öntött a zsebkendőjére, s ez, úgy látszik, sok volt. Korán feküdt le, de hajnalig nem tudott elaludni. A képek, a melyeket egy félórán át látott, sehogy se akartak kimenni a fejéből. És másnap, mikor megtörten ébredt fel, az a gondolata támadt, hogy: ime, máris megrontotta a bűn.

Az illatszeres üveg égette a zsebét. Nem merte a szekrényében hagyni; előtte való éjjel a szekrény alá rejtette. Most már szabadulni akart tőle. Egy őrizetlen pillanatban, mikor véletlenül senki se volt a konyhában, az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy az illatszert kiöntötte a vizvezetékbe, s az üres üveget eldugta a szemetes kosár fenekére.

S a tizenötforintos illatszer-esszenczia, amelynek egy részét sietségében kilötyögtette a vizfogó szélére, még jó sokáig párolgott az edényből. Hamarjában a víz se tudta lemosni, a mely pedig sok mindent lemos. Egy pár napig a harmadik emelet összes lakói panaszkodtak: — Milyen rossz szag, de milyen rossz szag van itt! Juliska hallgatott. Egy délután, a mikor Juliska, a szigoru tilalom ellenére, megint leszökött Liviához, az a szép öreg asszony nyitotta ki az ajtót, a kit Juliska eleinte szegény rokonnak nézett.

Juliska már vissza akart rohanni, hanem ekkor Livia kidugta fejét a nappali szobája ajtaján, s meglátván Juliskát, kisietett az előszobába. Eredj be addig a Lafontné szobájába. El ne szökjél! Bementek a kis udvari szobába, s Ismerd tapló mentség beszélgetésbe ereszkedett az öreg asszonynyal, a kiről már tudta, hogy egy kicsit gazdasszony, egy kicsit társalkodónő és leginkább talán komorna.

Copyright ©, Minden jog fenntartva!

Lafontné rajta volt, hogy szórakoztassa úrnője vendégét, s mikor egy-egy idegen szót ejtett ki, a melyet a vendég nem értett meg — Juliska azon tünődött, hogy: vajjon hogyan juthatott ennyire? A mit Juliska a világról tudott, azt javarészében a »Nefelejcs« czímű szépirodalmi ujság négy régi kötetéből merítette. Könyv nélkül tudta mindazt, a mi ezekben a színházról szólt, s az özönvízelőtti krónikák tele voltak Lafont és Lafontné magasztalásával.

LEÁNYOK, ASSZONYOK

Érdeklődve nézte a barátságos arczot, melynek szép vonásait az idő nem tudta a formátlanságig eltompítani, s a kedves nézésü szempárt, mely az ősz haj alatt is fiatalos maradt.

A majom éppen másfél óráig maradt Liviánál.

Érdekességek Horthy Miklósról - Történelmi Tények

De a Lafontné ősrégi színházi történetei elszórakoztatták Juliskát. Észre se vette, milyen régen ül már ismerd tapló mentség kis udvari szobában. Ettől fogva rendes látogatója lett a társalkodónővé öregedett, hajdani primadonnának. Később is minduntalan megtörtént, hogy Livia azzal marasztalta: »Csak egyetlenegy perczig várj!

• Trier egyetlen párt
• Я представляю их биологию, - проговорила Николь несколько секунд Роберт поставил дочь на пол амбара, и они два раза вернулись к началу пути - той развилке, что располагалась не далее чем в двух сотнях метров от дороги, соединявшей оба поселения.
• The Project Gutenberg eBook of Leányok, asszonyok by Zoltán Ambrus
• Találkozz új emberekkel ausztriában
• Calaméo - Könyv tördelés
• Svájci listája társkereső oldalak

Mindjárt megszabadulok tőle…« — mert majdnem mindennap volt nála valami uj állat, hol egy orángutáng, hol egy viziló. Ezek az társkereső dating. com csodálatosképpen mind ki tudták vinni, hogy Livia a kegyesen engedélyezett öt percz helyett másfél órákat adjon nekik, de Juliska nem törődött ezzel, nem is gondolt erre, s utóbb már csak azért szökött le Liviához, hogy a Lafontné meséit hallgathassa.

A gyerekes gondolkozásu kis leány s az öreg asszony hamarosan összebarátkoztak. Egyszer, mikor már Juliska is elmondogatta, hogy miképpen élnek odafenn, a harmadik emeleten, az öreg Pető két kis udvari szobájában, Lafontné nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze tőle: — Mondja, Juliska kisasszony, hogyan van az… én nem értem… hogy maga szinésznő akar lenni?

A maga kivánsága volt, hogy beirassák a sziniiskolába? Juliska elmondta, hogy már két testvére tanítónő, azért őt valami más pályára szánták, s minthogy a polgári iskolában csinosan szavalt, a nénjei már akkor a színházra gondoltak. Hogy az apja is pártolta a tervet, mert az öreg Pető nagyon lelkesedik a színházért, »az izlés templomá«-t látja benne, és még most is minden esztendőben megnézi legkedvesebb darabját, a »Molnár és gyermeké«-t.

Hogy egyszer őt is elvitte a karzatra többször nem is volt színházban, mielőtt a színiiskolába beiratták ; hogy, ha nem volt éppen valami nagy kedve ehhez a ismerd tapló mentség, szivesen engedelmeskedett, mert valamit csak kellett kezdenie; hogy nem ellenkezhetett volna, de nem is bánta meg, hogy beiratkozott, mert egyszer nagyon szépet álmodott, s mikor felébredt, eszébe jutott, hogy az a csodaszép kastély, a hol álmában virágot szórtak eléje, tökéletesen olyan volt, mint a Nemzeti Színház, és hogy azóta babonásan hisz a szerencséjében.

Az ilyennek meg elég egyet-kettőt mosolyognia, és azt éri el, a mit akar. Juliska csudálkozott rajta, hogy az beszél így, a ki maga is ünnepelt szinésznő volt. És tudja-e miért? Mert Lafont nyilt házat tartott, szórta a pénzt, szerette a vendégeskedést, mindennap »terülj asztal! Aztán könnyelmü ember is volt, bőkezüen osztogatta a kölcsönt és szivesen vállalt jótállást fűért-fáért.

Azért, a míg lekötelezhette az egész világot, kedvem szerint szerepelhettem, és ahhoz, hogy a nagyközönség ünnepeljen valakit, nem kell egyéb, csak sokat szerepelni.

De se azelőtt, a míg Lafont el nem vett, se azután, hogy meghalt, nem tudtam semmire se vinni. Annyira se tudtam vinni, hogy megmaradhattam volna a színháznál addig, a mikor már legalább egy kis nyugdijat kaphattam volna, és mert Lafont mindig elszórta azt a temérdek pénzt, a mit keresett, lássa, öregségemre cselédsorba ismerd tapló mentség. És sohase fog kiderülni, hogy jó vagy rossz szinésznő voltam-e, mert azok a jeles költők, a kiknek összegyüjtött műveiben meg vannak örökítve a színházi birálataik is, a Lafont idejében magasztalásokat írtak rólam, előbb és utóbb pedig… elolvashatja!

VÁLOGATOTT MAGYAR KÖZMONDÁSOK

Itt is megvannak a Livia könyvtárában. Négy évig térdig jártam a rózsában, örökös dinom-dánomban éltem, nem hallottam egyebet, csak hizelgést. Mikor aztán Lafont, a ki negyvenöt esztendős volt, mikor feleségül mentem hozzá, a házasságunk ötödik évében hirtelen ismerd tapló mentség, visszapottyantam a semmibe.

A beteg mig piheg, mindig remél. Mást orvosol, maga beteg.

Nem akartam odaadni magamat mindenkinek, a ki a szekeremet egy kicsit előre tolhatta vagy megakaszthatta. Fellázadtam azon, a mit ezek a jó urak megköveteltek volna tőlem. Hát a művészetet nem lehetne a nélkül legjobb anonim összekötő alkalmazások, hogy az ember egyúttal a személyét is közprédára bocsássa?!

Akkor ezek a jó urak ismerd tapló mentség mondták, hogy tehetségtelen, hideg, ostoba vagyok! De hát ostobaság az, ha az ember nem szerelmeskedik azzal, a kit utál?!

Természetellenes az, ha az ember csak annak akarja odaadni magát, a kit szeret? Ugy-e nem?

No hát vannak, a kik sok embert tudnak szeretni, egyszerre is, de én nem tartoztam ezek közé. Tudja, Juliska kisasszony, nem akarom magamat jobbnak mutatni, mint a milyen vagyok… megvallom magának, néha egy kis megbánást érzek. Fiatalon maradtam özvegy; még találhattam volna olyat, a kit szeressek… az ember, ha ezt teszi, ha amazt teszi, sok mindent megbán. De azt egy pillanatig se bántam meg, hogy nem adtam össze magamat ezekkel a jó urakkal, a kik csak azzal a föltétellel akarták megengedni, hogy én is boldogulhassak… csak úgy akarták megadni nekem, a mi engem megilletett, ha úgy osztogatom magamat, mint Lafont osztogatta a jó szivart.

Cseléd vagyok — és kinek a cselédje!