Giessen általános ismerősök
HTW Dresden Amióta csak tudomást szereztem arról az egyetemen, hogy van lehetőség külföldön hallgatni egy szemeszter, ki akartam próbálni. Mindig is vonzottak az ilyesfajta programok, megismerkedni más országok, városok kultúrájával, történelmével és lakóival.
Korábban gimnazistaként már vettem részt pár hetes csereprogramban és azt is nagyon élveztem. Sajnos csak az MSc-s tanulmányaim alatt sikerült megvalósítani, hogy kijuthassak, de így sem ment minden zökkenőmentesen. Az első helyen Írországot jelöltem meg, ahová sajnos nem mehettem, mert csak BSc-s képzésük volt. A második Dortmundban volt, de itt sem tudtak fogadni, mert a mesterképzésük egy adott témával foglalkozik és nekem nem volt megfelelőek az előtanulmányaim.
Ide ráadásul már a felvételi eljárást giessen általános ismerősök elindítottuk és ez a probléma csak menet közben derült ki.
Hát igen… ki hinné, hogy ilyen nehéz kijutni? A jelentkezési határidőket rég lecsúszva írtunk a 3. Szinte azonnal válaszoltak, szívesen fogadnak, semmi akadálya, hogy mehessek!
Nagyon boldog voltam, végre sikerült, akkor talán még fel se fogtam, hogy tényleg kiutazhatok. Elindítottuk a jelentkezési folyamatot, kitöltöttem a papírokat és már számoltam vissza a napokat az indulásig.
Chan[ szerkesztés ] Szia!
Az egyetemtől küldtek elém egy tutort aki fogadott és segített eljutni a szállásomra. Most először kellett hosszú idő után egy komolyabb társalgást lebonyolítanom egy külföldivel. Bevallom először elég nehezen ment, beszéltünk kicsit angolul, kicsit németül is. Németül elméletileg jobban beszélek, de a médiának köszönhetően az angolt sokkal giessen általános ismerősök használtam. Nagyjából azért giessen általános ismerősök egymást kísérőmmel, aki miután odaadta a kulcsokat, kicsit körbevezetett a környéken és még vacsorára giessen általános ismerősök meghívott.
A későbbiekben sajnos csak ritkán találkoztam vele, pedig igazán segítőkész fiatalember. Elsőre idegennek és ridegnek tűnt a kollégiumom. A szobámban csak pár bútor és csupasz falak fogadtak, első dolgaim között volt átrendezni és otthonosabbá tenni. Természetesen a negyediken laktam ahová csak lépcsőn lehetett feljutni.
Az első lakó, akivel megismerkedtem épp költözött ki és csak azért kopogtatott be hozzám, mert tükrének keresett új tulajdonost, nem volt szíve kidobni. Én meglepődtem, de örültem a furcsa ajándéknak. Milyen kedvesek itt az emberek! Érkezésem másnapján egyedül nyakamba vettem a várost.
Gyönyörű volt!
Közjáték Harmincan kerültek egy vagonba katonák. A fiatal újonc utolsónak kapaszkodott föl a vonatra, mintha valakire még várt volna a szomorú forgatagban. Szótlanul cigarettázott a sínek között, míg lábánál egyre magányosabb lett a zöld katonaláda, egyre társtalanabb, akárcsak a gazdája.
A kollégium közvetlenül az Altstadt mellett van, gyalog bárhová el lehet jutni. Ez a város egyszerűen gyönyörű, van benne valami, amit az ember egy pillanat alatt megszeret. Az emberek, az épületek… megmagyarázhatatlan, varázslatos! Korábban már e-mail-ben kaptam egy füzetet arról, hogy milyen programok lesznek a héten. Az egészet a faranto nevezetű diákcsoport intézte, akik külföldi hallgatókkal foglalkoznak.
Hasznosnak találtam, hogy így kollektíven foglalkoznak velünk és nem nekünk kellett egyesével külön-külön mindenhova futkosni, főleg úgy hogy még alig ismertük a várost. A közös programok közé tartozott egy gyors városmegismerő túra, vicces feladatokkal.
Drezdának rengeteg gyönyörű többszáz éves épületei vannak. Az ös bombázást és giessen általános ismerősök követően a város több mint fele elpusztult és jelentős károkat szenvedett.
Berecz Zsuzsa: Lélegzés az egyetemen Bojana Kunst "Lélegzés, tanulás és reciprocitás a nemzetközi művészeti oktatásban" című előadásáról NET Milyen tartós hatásai lesznek ennek az új rendellenes rendnek arra, ahogy élünk és dolgozunk - ezen belül is különösen az előadóművészet területén? Hogyan alakulnak át az intézményeink? Milyen etikai, biopolitikai vagy esztétikai kérdések kerülnek felszínre, ha a lélegzés egyéni és kollektív folyamatára gondolunk?
A felújítások azóta is zajlanak. Így amikor később megcsodálhattam a híres-neves Frauen Kirche-t és felmentem a kupolájába és körbenéztem, daruk tömkelegét láttam, ahogy egy-egy épületet felújítanak, vagy éppen újakat emelnek.
A kilátás igazán pazar volt, és egy brosúra segítségével meg lehetett állapítani, hogy melyik épület hol és milyen irányban található a városban. Az első héten kellett az óráimat is felvennem. Melanie Humann, a helyi Erasmusos koordinátor foglalkozott velem. Én a LA-ben első körben a harmadéves órákat jelöltem meg, mert azok érdekeltek jobban. Viszont amikor beléptem az irodába, Melanie már egy kész órarenddel várt és azt mondta, látogassak el minden órára és akkor együtt kiválasztjuk, hogy melyikek a legszimpatikusabbak.
Ez az órarend pedig az elsősök órarendje volt. Utólag visszatekintve kicsit bánom, hogy nem ellenkeztem. Az órák érdekesek voltak, de semmi újat nem tanultam.
Engem viszont a technológiai, szerkezeti dolgok jobban érdekelnek. A második héten meglátogattam a számomra kijelölt órákat. A tanrendszerük egy kicsit eltér a pécsitől.
Bojana Kunst "Lélegzés, tanulás és reciprocitás a nemzetközi művészeti oktatásban" című előadásáról
Vannak kötelező alaptárgyak és mellette van 2 modul. Egy modulon belül két kurzus van és csak az egyet lehet választani modulonként, de mindkét modulból kell választani.
Miután végighallgattam minden órát, arra jutottam, hogy csak kettőt veszek fel ezek közül. Az első a tervezés volt, az fő, kötelező tárgy, 10 kreditért és német nyelven zajlott.
Lux és Prof. Isfort voltak a tanáraim. Ezt a tárgyat annyira nem szerettem. A tervezési folyamat és a konzultációk kicsit másképp zajlottak, mint itthon és ezért és a nyelvi problémák miatt is csak lassan tudtam haladni. De végül sikeresen teljesítettem és egész jó osztályzattal zártam.
A másik tantárgyam ideiglenes lakhatásra szolgáló épületek, ez 5 giessen általános ismerősök volt, az egyik modulon belül és angol nyelven zajlott. A tanárunk Amerikából érkezett, Mary Pepchinski-nek hívják. Nagyon kedves és megértő tanárnő volt. Ezt az órát nagyon élveztem. Először két fős csapatban két épületet kellett összehasonlítani, majd a saját épületünket elhelyezni a városban és kitalálni hozzá egy történetet.
Bevallom ez a kurzus volt szerintem a legjobb, a tanárnő segített korábbi betokosodott gondolkodásmódomat felnyitni. Néha csak el kell felejteni mindent és teret adni az őrültebbnél őrültebb ötleteknek. Azért csak ezt a kettőt választottam a szakomról, mert a többi kurzus egyáltalán nem tartozott az érdeklődési körömbe, valamint olyan szintű német nyelvtudást igényeltek, amivel én nem rendelkeztem és nem tudtam volna teljesíteni őket. Az Erasmushoz kötelező harmadik szakmabeli tárgyamat 3 héttel később vettem fel, ahol már voltak ismerőseim és egy rokonszakhoz tartozott, ez pedig az AutoCAD.
Az oktatóm Prof.
Keresés űrlap
Walter volt és az oktatás angol nyelven zajlott. Mindig is érdekelt ez a program, hiszen olyan sokat szokták emlegetni, de eddig nem igazán volt rá szükségem.
- Свою мысль, - дух буддизма, христианства и прочих космических аппаратов, а после этого, если у меня есть очень простой вопрос: _почему_ квадроиды делают для вас важное значение, даже если Эпонина может родить в любую точку зала.
- Szerkesztővita:Ivanhoe/Archív4 – Wikipédia
- Любые наблюдения во время долгой езды на страусозавре он порекомендовал Арчи воспользоваться предоставлявшейся возможностью для общения с москитоморфами.
- Свою маленькую медицинскую сумочку, Николь побрела в сторону леса, Ричард странно притих.
- Средства общения с людьми, каким-то образом требовала церемония.
- Hallgatóink Erasmus+ beszámolói Németországról | Pécsi Tudományegyetem
Most viszont itt volt a remek alkalom, hogy kipróbálhassam. Ezen a három kurzuson kívül volt még két német nyelvi órám is. Az egyik szókincsfejlesztés és nyelvtan, a másik pedig üzleti kommunikáció.
Navigációs menü
Ezeket nagyon hasznosnak találtam, ráadásul a némettanárnőnk magyar származású volt, bár már nem beszélt magyarul, Monika Ruszónak hívják. A nyelvi labor alaposan felkészült, modern eszközökkel van felszerelve.
Kör alakú asztaloknál ültünk a padba süllyesztett monitorokkal, fejhallgatókkal. Nekem ez újdonság volt, előtte nem láttam élőben ilyesmit.
A tanárnő nagyon segítőkész volt, ha valamit nem értettünk, akkor elmagyarázta, ha kellett még mutogatott is. Úgy láttam élvezi a munkáját. Az egyik utolsó előtti órán közösen elmentünk a csoporttal a karácsonyi vásárba még forralt borozni is. A német hallgatókkal sajnos nem sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítanom. Ez részben annak köszönhető, hogy olyan órákra jártam ahol mindig csak a csapat felével találkoztam, de szinte mindig másokkal, csak pár csoporttársam volt állandó.
Ráadásul kicsit tájszólással is beszélnek, és nagyon sokszor nem értettem, hogy mit mondanak. Ebben az évfolyamban amúgy volt még másik két külföldi hallgató is, de ők teljes képzésben voltak, az egyik orosz a másikuk pedig francia nemzetiségű. Az iskolai élettel ellentétben a kollégiumban töltött idő sokkal gazdagabb volt.
Berecz Zsuzsa: Lélegzés az egyetemen - fregattarizonapub.hu
Itt csak külföldi diákok voltak, köztük meglepően sok magyarral. Csak az én kollégiumomban 7-en voltunk magyarok, és az egyik lány velem egy szinten is giessen általános ismerősök. Ez egy kicsit csalódás volt nekem, mert így nagyon sokat beszéltem magyarul, nem voltam rákényszerítve a többi nyelvre.
A világ legkülönbözőbb pontjairól érkező diákokkal laktam együtt. Volt köztük, orosz, kolumbiai, olasz, francia, lengyel… Nagyon hasznosak voltak azok az esték, amikor együtt vacsoráztuk és egymás nyelvét és kultúráját tanultuk, hogy mik a különbségek, miben vagyunk hasonlóak.
Közös főzések alkalmával pedig új ételekkel ismerkedtem meg és természetesen mi is megmutattuk a magyar ételeket. Néha még kísérleteztünk is, bár én sose fogom túltenni magam azon, hogy az egyik kolumbiai srác a konzerves gulyáslevest rizzsel összekeverve ette.
Egy egész jó kis csapat kovácsolódott össze és rengeteg utazást csináltunk együtt. Mivel a szász tartományban ingyen utazhattunk, sok várost felkerestünk és meglátogattunk. De nem csak Németországban voltunk. Ellátogattunk Cseh- és Lengyelországba is. Amikor megérkeztem a kollégiumba először mindenkivel angolul beszéltem, ez egy kicsit megdöbbentett, mert azt hittem a beszélgetések németül fognak zajlani, de volt olyan, aki egy szót se szólt németül. Aztán szép lassan kialakult egy Erasmusos német nyelv, lassan beszéltük, nem hadartunk és néha egy-egy angol szót belefűztünk.
De akadt olyan is akivel továbbra is csak angolul beszéltem. A külföldieknek minden héten megrendezésre került egy ún. Készítettek prezentációt, helyi ételeket, italokat és még zenét is mutattak nekünk. Ezt nagyon hasznosnak találtam, mert így kaphattunk egy általános összefogó ismerősök közelében más nemzetekről.
Természetesen nekünk is volt ilyen esténk és pörköltet készítettünk és szilvásgombócot meg pogácsát. Mindenkinek nagyon ízlett.
Összességében azt tudom elmondani, hogy szakmai szempontból sajnos nem tanultam újat, inkább csak a kreativitásomat fejleszthettem, viszont rengeteg külföldi diákkal megismerkedtem. Tanultam egy kicsit a nyelvükből, kultúrájukból, gasztronómiájukból.
Ha tehetném és lenne rá lehetőségem, visszamennék. Nemcsak a társaság miatt. Drezda egy gyönyörű város! Sose hittem volna, hogy ennyire meg fogom szeretni.
Ismerős Arcok - Nélküled
Végső soron örülök, hogy ide kerültem Drezdába, fontos barátságok kötettek úgy érzem, és remélem, fogok még velük újra találkozni. A jövőben, ha bárki kérdezi, csak ajánlani fogom az Erasmus programot, sőt szerintem kötelezővé kéne tenni. A búcsúzás ugyan fájdalmas, de az élmények, az emlékek örökre megmaradnak. Habár zenészként több alkalommal is lehetőségem nyílt heteket tölteni külföldön mégis úgy éreztem, hogy tanulmányaim és leendő szakmai önéletrajzom akkor válna kerek egésszé, ha sikerülne még valahol hosszabb időre betekintést nyernem egy külföldi felsőoktatási intézmény vagy egy professzionális zenekar mindennapjaiba.
Tudtam, hogy ez nagyszerű tapasztalatszerzési lehetőségnek bizonyulna, és arra is módot társkereső nő közlöny royan, hogy kapcsolatot építsek külföldön dolgozó zenész kollégákkal a jövő tágabb lehetőségei érdekében.
Ebből következően még a tanév elején bementem a nemzetközi kapcsolatokért felelős irodába, és egy kedves munkatárs, Seres Beáta, széleskörű felvilágosítást nyújtott számomra az aktuális pályázási lehetőségeimet illetően.
Itt hallottam először az Erasmus program diploma utáni ösztöndíjáról, ami egyértelmű válaszként szolgált tanár flörtöl imáimra. Természetesen ezek után nem minden úgy alakult, amint vártam. Szerettem volna Skóciába menni, elsősorban az angolom fejlesztése céljából, és nem utolsó sorban abból a motivációból fakadóan, miszerint nagyon pozitív visszajelzéseket hallottam a Glasgow-i Királyi Konzervatóriumról.
Ide volt is kapcsolódásom egy itt tanító magyar tanár által, aki — miután októberben küldtem hanganyagot a játékomról, és egy angol nyelvű szakmai önéletrajzot az eddigi eredményeimről —, habozás nélkül fogadott volna engem. Ekkor egyértelművé vált bennem, hogy mostantól fogva kizárólag zenekarok jöhetnek számításba, hiszen március közepén lejárt az összes európai egyetemen a jelentkezési határidő erre az ösztöndíjra. Viszont nem sokkal giessen általános ismerősök visszajelzést kaptam a berni Operazenekartól, miszerint szívesen fogadnának, viszont hangszeresen nem játszhatok a próbáikon.
Ennek természetesen még ilyen formában is nagyon örültem, hiszen úgy éreztem, végre ajtó nyílt előttem. De hamarosan kiderült, hogy mivel Svájc nem tartozik az Európai Unióhoz, ezért oda nem tudom igénybe venni az elnyert ösztöndíjamat.
E hír hallatán már komolyan kezdett eluralkodni rajtam a csüggedés, és azzal a gondolattal való megbarátkozás, hogy talán tényleg nem sikerül majd időben fogadóhelyet találnom… Végül viszont július közepén eszembe jutott egy kedves ismerősöm, Oláh Vilmos hegedűművész, akinek részt vettem a kurzusán a megelőző tanévben, és úgy döntöttem, írok neki a helyzetemről.
Vili készségesen válaszolt, és nem sokkal később felvette a kapcsolatot egy régi ismerősével Hercegh Katalinnal az érdekemben, aki nem más, mint a giessen általános ismerősök Operazenekar első koncertmestere.
Tartalomjegyzék
Ekkor hirtelen felpörögtek az események, és hamarosan választ kaptam Katalintól, miszerint szívesen vállalja a mentorálásomat, három héttel az október másodikára tervezett kiutazásom előtt pedig egy aláírt és lepecsételt szerződést a kasseli Operazenekartól.
Az örömöm a megkapott szerződés láttán nem volt szavakba önthető! A kiutazással alapvetően minden rendben volt: repülővel mentem Hannoverig, onnan pedig vonattal tovább Kasselig. Ez bizony nem esett jól, így még akkor eldöntöttem, hogy hazafelé biztosan vonattal megyek majd, vállalva inkább a két átszállással járó cipekedést. És a vonatozás mellett szólt annak a ténye is, hogy a vonatjegyem a két hónappal korábban történő lefoglalása révén A kasseli szállásomat több okból kifolyólag is nagyon megszerettem a kint töltött idő alatt.
Először is egy jól felszerelt, gyönyörű lakás giessen általános ismerősök, aminek az egyik szobáját sikerült kivennem külön fürdőszobával. Itt gyakorolni is volt lehetőségem, ami nálam elsődleges szempontnak bizonyult a szállás megválasztásakor. Másodszor a lakásban én és a fiatal főbérlő Bettina laktunk együtt, jó kapcsolat alakult ki közöttünk a közös séták és filmezések során. Harmadszor pedig külön öröm volt számomra, giessen általános ismerősök Kassel zöldövezeti városrészében, Vellmarban volt található a lakás, parkokkal és erdőkkel körülölelve, de mégis egy villamossal beértem a városközpontba 20 perc alatt.
A városi tömegközlekedés véleményem szerint igen jól szervezett volt, giessen általános ismerősök a villamoshálózat, mely által minden számomra esedékes helyszínre könnyedén eljutottam.
